Ebben a részben megismerjük, hogy a trauma formálja a világról alkotott képünket, az agyunkat, idegrendszerünket, kapcsolatainkat. Merevséget és szégyenérzetet hoz létre. Elválaszt minket az intuíciónktól és annak érzésétől, hogy kik vagyunk. De a traumában bölcsesség is rejlik abban az értelemben, hogy a traumáink tartalmazzák a kulcsokat, amelyek visszavezethetnek minket önmagunkhoz.

Ebben a részben megismerjük, hogy intuíciónkkal és önazonosságukkal fennálló kapcsolattal születünk, azonban az út során megtanuljuk elnyomni, hogy kielégítsük a kötődés iránti nagyobb igényünket. Megtudjuk, hogy az önazonosság és kötődés létfontosságú a túlélésünkhöz, azonban a kötődés mindig győz. Felnőtteknél ez olyan mások kedvére tevő viselkedést eredményezhet, amely nem szolgál minket.

Ebben a részben megtanuljuk felismerni a bűntudat, szégyen és ki nem fejezett düh eredetét, amelyek korlátozzák az öröm és szabadság lehetőségét. Megismerjük, hogy a bűntudat a felnőttkorban hogyan tudja szabotálni az egészséges határok felállítására tett kísérleteinket, vagy hogy a felnőttkori szégyen hogyan kapcsolódik az érzéshez, hogy nem vagyunk méltóak arra, hogy kielégítsék a szükségleteinket. Valamint arról is szó lesz, hogy amikor gyerekkorunkban elfojtottuk az egészséges haragot, lenyeltük, de az folyamatosan a felszínre tört és rossz döntésekhez, függőségekhez, depresszióhoz és még betegségekhez is vezetett.

Ebben a részben megvizsgáljuk, a pszichedelikumok hogyan segítenek a kondicionált elmét félreállítani az útból, hogy az emberek hozzáférjenek a valóság két aspektusához. Az egyik a mély trauma és fájdalom, amit magukkal hordoznak; a másik a valódi énjük és a kapcsolatuk az élettel. Felfedezzük a pszichedelikus szerek mentális betegségek kezelésére való használata iránti megújult érdeklődést.